"A Karate célja nem a győzelem, hanem a gyakorlatok tökéletesítése és a jellem fejlesztése!"

Funakoshi Gichin

 

A Karate-do, ahogy erre a Funakoshi mestertől származó idézet is felhívja a figyelmet több, mint sport, több, mint egyszerű testmozgás. Ez egy életmód, egy szemlélet, tulajdonképpen egy, a harcművészeten keresztül gyakorolt szellemi út.
Erre utal, hogy kihangsúlyozzuk: Karate-Do. A 'Do' pedig azt jelenti: Út, pontosabban az az út, amit az ember az élete során "bejár". Ahogy gondolkodik és ahogy ez a gondolkodás a cselekvéseiben megnyilvánul. Aki Karate-Do-t gyakorol, annak megnyilvánulásaiban a Karate-Do alapelveit - jellem, tisztelet, szorgalom, önuralom, akarat - kell minél jobban érvényesítenie. Így a gyakorlás nemcsak az edzőteremben végzett munkát jelenti, hanem hatnia kell az élet minden területére is.

A test edzése és a jellem formálása összefügg. A rendszeres, fegyelmezett gyakorlás javítja a koncentráló képességet, az odafigyelést, a kitartást, így a karatéka a munkában, a tanulásban, jobb eredményeket érhet el.

"Akiben rend van az rendet hoz létre maga körül" - mondta Konfuciusz. Minél inkább megvalósítja valaki ezeket az alapelveket, annál inkább fog hatni a környezetére is. A 'Do' jelent még módszert is, azt a módot, ahogy maga a Karate-Do hat.

Kara-Te, szó szerint üres kéznek fordítható, és természetesen utal arra, hogy ez egy fegyvertelen küzdőművészet. Az első írásjegy a "Kara" az "Üresség" az a kifejezés, ami a Zen-Buddhizmus legfontosabb fogalma. Azt jelenti "Üresnek" lenni, előítéletektől mentesen úgy tekinteni a dolgokra, "ahogy vannak", képesnek lenni "kiüresedni", megszabadulni a sokszor rossz beidegződésektől, mindig készen állni új ismeretek befogadására, más nézőpontokból megvizsgálni ugyanazt a problémát. A Karate-Do esetében ez a fajta üresség az eszköztelenségre is utal; ahhoz, hogy a Karate-Do-t gyakoroljuk, az előbb említett alapelveket érvényre juttassuk nincs szükségünk semmire, nem kell semmilyen különleges képesség, semmilyen speciális dolog, csak saját magunk. A fegyverhasználat, átvitt értelemben bármilyen eszközhasználat, vagy képesség kihangsúlyozása, függőség kialakulását eredményezheti. Így ez a fajta üresség az egyensúly, a harmónia megteremtésének a módszere lehet.

A Karate-Do azonban nemcsak egyfajta elvont elméleti filozofálgatás, hanem egy olyan testedzés is, ami lehetővé teszi, hogy a rugalmasságunkat, gyorsaságunkat, erőnket, állóképességünket, vagyis mindazt, ami a modern értelembe vett egészséghez tartozik, megőrizzük, sőt fejlesszük. Az előbb említett elvek csak a rendszeres, kitartó gyakorlás során válnak élővé.

 

Karate-Do 20 alapelve:

1. Soha ne feledd, hogy a karate tiszteletadással kezdődik és azzal is fejeződik be!
2. A karatéka nem támad elsőként.
3. A karate erősíti az igazságosságot.
4. Előbb ismerd meg önmagadat, azután a többieket!
5. A szellemi technikák előbbre valóak a fizikai technikáknál.
6. Engedd, hogy elméd akadálytalanul működjön!
7. A figyelmetlenség és a tények semmibevétele szerencsétlenségbe sodor.
8. Ne gondold, hogy a karatét csak a dojóban műveled!
9. A karate egész életre szóló tevékenység.
10. Bármivel kerülsz szembe, a karate egy oldala tárul fel előtted; ebben találd meg a csodálatos igazságot!
11. A karate olyan, mint a forrásban lévő víz; ha nem tartod magasan a lángot, ellangyosodik.
12. Ne gondolj a győzelemre, arra gondolj, hogy nem veszíthetsz!
13. Válaszreakcióid igazodjanak az ellenfeledhez!
14. A harcban alkalmazz természetes stratégiát!
15. Kezedet és lábadat, tekintsd éles kardoknak!
16. Ha kilépsz az ajtódon, 10 000 ellenféllel találod szembe magadat.
17. Kezdőként tanulj meg különféle állásokat, de a későbbiekben hagyatkozz egy természetes felállásra!
18. A katát mindig pontosan gyakoroljuk! A valódi harc más dolog.
19. Soha ne feledkezz meg erősségeidről és gyengéidről, tested korlátairól és technikáid minőségi szintjéről!
20. Folyamatosan csiszold elmédet!